Faludy György: Otkad tebe slušam (Mióta hallgatlak Szerb nyelven)

Mióta hallgatlak,: fülem fövény lett
beszívja minden szavadat; szemem
kettős teleszkóp, álmomban is téged
tart fókuszban; indának tekerem
 
köréd karom; bevéslek az érzékek
fakó tükrébe; nem is kérdezem,
hogy mit akarsz, mert tudom, mi kell néked;
ha jókedved van, hőmérsékletem
 
fölmegy kissé; minden gondod és gondom
együtt párolgott el; lényedből folyton
iszom s nem kapok soha eleget;
 
kifaraglak, megírlak és lefestlek,
hogy képtárad vagy börtönöd legyek;
száz járatot vájtam beléd; a tested
 
külön van még; fejünk már egyveleg.
Jelenléted s hiányod egyremegy.

Otkad tebe slušam, uši su mi pesak:
usisaju svaku tvoju reč; a oči
dvogled koji tebe u fokusu drži
čak i kada sanjam; dve moje ruke pak

oko tebe vežem; čvrsto te urežem
u zrcalo čula; ne pitam šta želiš,
jer znam šta ti treba; a kad se veseliš,
od toga obrazi moji porumene;

nestadoše moje i sve tvoje brige;
neprestano pijem iz tvog bića, nikad
dosta; tvoj sam vajar, tvoj slikar i pisac

biću i tvoj muzej, lavirint tamnice;
ka tebi stotine jama sam pravio;
tvoje telo od mog još je odvojeno;

al’ su naše glave spojene zajedno.
Tu si ili nisi – to je već svejedno.

(Njujork, 1970)