Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Faludy György: Nauči ovu pesmu moju (Tanuld meg ezt a versemet Szerb nyelven)

Faludy György portréja

Tanuld meg ezt a versemet (Magyar)

Tanuld meg ezt a versemet 
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tiéd, kölcsönveszik,
Hegyeshalomnál elszedik,
A közkönyvtárban elvesztik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég-
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
mert nemsokára könyv sem lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
s mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet ,akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó-
memóriából szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet, 
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, se gáz,
s elindulsz ,hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed ,
az embert leöld s megegyed-
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam néked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elhagyott,
mihelyest a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet , hogy odafenn 
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még ,míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?
Hogyan küldjek néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet!



FeltöltőTóth Ágnes
KiadóMagyar Világ
Az idézet forrásaVersek
Megjelenés ideje

Nauči ovu pesmu moju (Szerb)

Nauči ti ovu pesmu
moju, dok još imaš knjigu,
šta ćeš tad, kad je izgubiš,
il' nekom da je pozajmiš?
Na granici je oduzmu,
ako ne: krš je papir, žut
i providan, tanak i suv,
da sutra prvim plamenom
će sagoreti odjednom,
dvesta stepeni dovoljno –
znaš li kol'ko je topao
naš grad kad dođe pakao?
Zato ti nauči ovo.

Nauči ti ovu pesmu,
jer uskoro nemaš knjigu,
neće biti ni pesnika,
ni za auto benzina,
ni ruma da se napiješ,
ni dućana gde da ideš
da potrošiš svoje pare,
što ne vrede ništa više,
kad na ekranu vidiš smak
sveta, i smrtonosni zrak
koji ubije svakog ko
bi tad tebi pomogao,
ostaće ti glava samo.
Daj mi onda mesto tamo.
Zato ti nauči ovo.

Nauči ti ovu pesmu,
i recituj je kad svetu
nedostaje voda čista,
kad od teških industrija
nemamo ni kvadrat zemlje
bez ijedne deponije,
isušiće se jezera,
pa dolazi jad i beda,
na drveću trulo lišće,
izvor koleru grguće
i vruć vetar cijanidom
te mazi, ali pod maskom
otpevaj stih ove pesme.

Nauči stih moje pesme,
da te pratim ako može,
valjda preživiš stoleće,
pa na kraju možda bolje
doba dolazi, virusi
još neće nas savladati,
il’ će naučnici moći
da nađu tehnologiju
moćnu i manje otrovnu –
tad izvadi ovu pesmu
iz dubine memorije,
i slobodno recituj je:
moja ljubav sada gde je?
Nauči stih ove pesme.

Nauči ti ovu pesmu,
da te pratim kad me nema,
kad mrziš i svoju kuću
bez struje, vode i plina,
pa kreneš da nađeš mesto
gde možeš da jedeš nešto,
i da sipaš vodu, ali
trebaće ti štap drveni
jer vodu ne daju oni,
čiji leš ćeš ti pojesti –
pratiću te ispod zemlje,
gde život malo ide dalje,
da šapućem onda tebi:
gde ćes odavde, mrtvače?
Nauči bar deo pesme.

Moguće da iznad svega
nema više sveta, a ti
ispod zida svog bunkera
ćeš o tome razmišljati:
kol'ko treba sati, dana
nuklearnim talasima
da prodiru olovni sloj?
A čemu služi život tvoj,
ako je smrt na vratima?
Kako da ti dam utehu,
kad utehe više nema?
Da ti priznajem istinu,
da sam uvek tvoju sliku
čuvao iza kapaka,
mada sam mrtav otkada?
Kakvu ti šaljem poruku?
Zaboravi ovu pesmu.

(Toronto, 1980)



FeltöltőPásztor Árpád Attila
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap