Balladácska (Magyar)
Havasi szép, fehér alkony, szürkülödő gyermekasszony szoknyáján kuporgó csibe-csillagok. Felsüt a hold, átvilágít kicsi ingén, idelátszik: kilenc gyémánt veseköve felragyog.
Jobbra hajlik: kökényágra. Balra hajlik: zuhanásba, temető a férfi ágya már neki.
Õ szüli a csillagokat, makk héjából bölcsőt farag, s rengeti.
Érte esők esedeznek, lombos erdők fenyvesednek, nincsen álma, nincs hazája, csak ez a kis balladácska. Feltöltő | Csata Ernő |
Kiadó | Hargita Kiadóhivatal |
Az idézet forrása | Farkas Árpád - Válogatott versek |
Könyvoldal (tól–ig) | 44 |
Megjelenés ideje | 2012 |
|
Baladă mică (Román)
Amurg alb, frumos, de munte, pe fusta mamei june, cărunte, ghemuind, steluțe multe. Răsărind, lucește luna prin cămașă, vor lumina: nouă pietre-momuc, mărunte.
La dreapta s-apleacă: pe porumbar. La stânga s-apleacă: în prăbușire, patul conjugal, deja, cimitir e, pentru ea.
Ea va naște stelele, din ghindă sculptând leagăn, și îl mișcă.
Pentru ea ploi se roagă, păduri cu brazi se-nalță, n-are vis, n-are țară, doar această baladă.
|