Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Farkas Árpád: Cer deschis (Nyitott égbolt Román nyelven)

Farkas Árpád portréja
P. Tóth Irén portréja

Vissza a fordító lapjára

Nyitott égbolt (Magyar)

Eluntam a Balkán mocskát

Európába rángató vonatokat,

eluntam határátkelőitek vizeldéiben

bokáig húgyból lábujjhegyre csipeszkedő

s falba verődő kobakokat,

el kis motyóim dúlását, eluntam

bizony, heréim közül bőröm alá 

is felbizsergő, motozó ujjatokat,

Rodin pózában ülök

félszázada a honi klozeton,

rettegjetek, én még maradok,

de indulnak fiaink, átrágják 

magukat a parajdi sóhegyeken,

iszonyú szomjasak lesznek, mire

odaérnek, felisznak benneteket!

Eluntam emberkedni félszázadon át,

holnapra MADÁR LESZEK,

hallom, amint percenként percegve

vékonyul csontom, elmadárlik,

bőröm sincs már, csak szárnyam,

nő, röpít szabad és tömör levegőn.

Tudom, szószegők, lőttök majd rám, 

akárha fácánra, pedig veréb volnék

csak, szürke. S pereg majd a tollam,

mindnek szárából tinta csepeg.

Tudom, óceán nem leszek már,

de határátmosóvá

eltintatengeredem.

 

1991



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Cer deschis (Román)

Sunt sătul de trenurile ce

cară-n Europa gunoiul din Balcani,

sunt sătul de capetele ce se lovesc de perete

când se-nalță pe vârful picioarelor din urina

până la glezne în clozetele granițelor,

scotocirea printre bagaje, da, sunt sătul

de degetele voastre făcând percheziție

printre testicule, furnicându-mă până la piele,

stau în poziția Rodin

pe clozetul patriei de jumate de veac,

eu mai rămân, temeți-vă,

dar fiii noștri pornesc, se cațără

dincolo de munții de sare din Praid,

vor fi tare însetați, pe când

vor ajunge, vă vor fi băut pe toți!

Sunt sătul de-a fi om de jumate de veac,

de mâine PASĂRE VOI FI,

voi asculta cum scârțâie,

se subțiază oasele în fiece minut, se păsăresc,

nici piele n-am, numai aripi

ce cresc, mă zboară prin aer liber și închis.

Știu că veți trage după mine ca după fazani,

mincinoșilor, deși aș fi vrabie

cenușie. Și-mi vor cădea penele,

și din fiecare va curge cerneală.

Știu, ocean nu voi mai fi,

dar voi deveni mare de cerneală

să  dispară granițele.

 



FeltöltőP. Tóth Irén
Az idézet forrásasaját

minimap