Fazekas Mihály: Mathias des oisons-L'auteur aux lecteurs (Lúdas Matyi-A szerző az olvasókhoz Francia nyelven)

Lúdas Matyi-A szerző az olvasókhoz (Magyar)

Hajdan ütlekkel magyarázták a mi atyáink,
Hogy mi az alsó rend törvénye? kinél az igazság? -
Aki erősebb vólt, ugyan az kényére bitangolt. -
A lepocsékolt nép dühös indúlatja kanóccal
Adta jelét olykor bosszújának; de oroszlány
Szíve kevésnek vólt, hogy mint Matyi visszapofozza,
Ami goromba csapást vett a zabolátlan erőtől.

Elmúlt a vad idő; ki van ennek szabva határa

Szintúgy, mint annak; szent a törvény; s az igazság
Fennyen hordja fejét, mert van bizodalma Hazánknak
Bölcs fejedelmeiben. Bátran eleresztem azért én
Döbrögi Mátyássát, mint medvét, mely vadonából
Emberi kézre kerűlt, és már gazdája dudáján
Úgy illeg-billeg, hogy rajta akárki nevethet,
Senki fiának sem lévén oka tőle szepegni.

Bécsbe ugyan hírem nélkűl szöke pőre gatyában

És boglyas fővel: most én csimbókba kötözve
Fürtjeit és e kis kacagánkát vetve nyakába,
A korhelyt, fogadott apjának visszabocsátom.

Debrecenből, januárius 12.-én 1816-ban.
F. M.

Feltöltő	Bakó Mariann
Kiadó	Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Az idézet forrása	Lúdas Matyi
Megjelenés ideje	1957

Mathias des oisons-L'auteur aux lecteurs (Francia)

( n. du trad. : les astérisques renvoient aux notes ci-dessus)

Nos pères l'ont montré en se bourrant les côtes,
La loi est soumise à la raison du plus fort
Qui, de brimer autrui, ne s'en faisait point faute.
Maltraité et sujet au furieux transport,
Le peuple, s'il se venge, se venge incogni-
To sans, tel Mathias plein de témérité,
Avec la force aveugle faire quitte à quitte.

Exit les cruels siècles bien délimités,
Comme l'est la loi sainte ; et, parce qu'il se fie
Aux sages souverains régnant chez nous, le vrai,
Le front haut, va. Pour ça, Mathias qui défie
Döbrögi, en ours fier, vint, par moi délivré
Vers la main humaine de sa forêt farouche,
Lui qu'une cornemuse fait se trémousser,
Faisant rire chacun, nul n'en ayant la frousse.

Pour Vienne*, ébouriffé, en slip, il a troussé
Bagage à mon insu ; moi maintenant je lie
Ses boucles en noeuds, passe à son cou un manteau,
Lui et père adoptif, je les réconcilie.

Debrecen, le 12 janvier 1816

M. F.

Delay, Xavier R.G.C.

Feltöltő	Jakus Laura 1.
Az idézet forrása	saját mű