Fazekas Mihály: Lúdas Matyi-Harmadik levonás
|
Lúdas Matyi-Harmadik levonás (Magyar)Hát Matyi hol jár most? Vátig keresék, de az éjnek
Jó oltalma alatt hamar általment a határon, És már új módon gondolkozik a mi urunknak Más izrombeli megpüföléséről. Mikor elsőbb Vándorlott, egy vén doktornál jó darab ízig Szolgált; (hajdann ez valamely külföldi seregnél Felcser vólt) minthogy híven szolgálta, bizonnyal Tudta tehát, hogy még jó szívvel látja: ez úgy lett; Még életbe lelé, s hozzá beszegőde inasnak, Olly feltétel alatt, hogy az esmeretes nyavalyáknak Cifra nevére; haszonvehető fűvekre, porokra; Érvágó, köppöly, kristély, láncéta, borotva S más borbélyszerszám hasznára; sebekre való szer, Fördők s párgolatok készítésére, kenőcsre Oktatná őtet. - Feje jó volt a mi Matyinknak, S egy-két hét csak alig múlt, hogy vagy római nyelven Vagy görögűl, sok rossz nyavalyákat elő tuda bölcsen Mondani; mellyek azon században műbe valának; És az azokra való szer kotyvasztáshoz is értett. - Elkéré ekkor doktor Skorbuntzius úrtól Ócska parókáját, spádéját, vén paripáját, Bőr-bugyogóját, és a tábori régi kabátját, Hadd csapjon velek egy fársángot földesuránál. Ráállott az öreg, minthogy jó zálogot ígért. - Felveszi hát a vén hacukákat; doktori módon Kezdi viselni magát; illett rá tászli, paróka, Koszperd és bugyogó; úgyhogy Skorbuntzius úr is Megfogván a hasát, majmát majd hóltra nevette. Ő meg búcsút vesz, s Döbrögnek ereszti fakóját. Döbrögi még szintén meg sem szabadúlt az elébbi Megpüfölés szedres daganatjaitól: ihol újra Látogatásra megyen hozzá Matyi, hajdani szörnyű Ígéretje szerént. Híjjába keríti magát bé Puzdrás és láncsás hajdúkkal: nincs neki annyi Lelke, hogy a bosszús Matyinak kikerülje husángját. - A végső faluhoz jutván Matyi, ott maga mellé Egy vezetőt bérelt; mikor osztán Döbrögöt érte, Ott a bírótól katonás hangon kalaúzt kért, Mert ő menni muszajn Szakkerment a Generális, Quartély aki betegh. (Hihető abban az időben Történt vólt e' meg, mikor a sokféle keresztes Ponyva hadak szanaszét kóborlották be hazánknak Nagy részét.) Biztatja Matyit szóval, hanem elsőbb Földes urához fut bíró uram, és bejelenti, Hogy hadi orvosló vagyon itt; mert Döbrögi fűhöz- Fához kapkoda, és akit csak ajánlani tudtak, Bárha kerékgyártó, lóorvos, marhakuruzsló Vólt is, kínjában mind meghallgatta tanáccsát. Kéreti hát ezt a felcsert is, hogyha az Istent Féli, tekintse az ő nyomorúságát, s ha csak egy-két Pillantást szánjon megnézésére; jutalmat Várakozása felett ígér, és a kocsijában Küldi el a generál szállásáig. Matyi gazda Egy darabig vonogatta magát; végtére az egymást Felváltó posták elvitték csaknem erővel. (Bárha nem említném, lehet elgondolni csak úgy is, Hogy Matyi a képét okosan bé tudta vakolni, És különös módon elváltoztatni beszédét.) A mi urunk, ki szegény, még vagy három daganattal, Mellyek a hátáról nem akartak eloszlani, ágyban Kornyadozott: hogy vélt orvossa felé közelített, Majd kirepűlt szedres bőréből; kéri az égre S földre, hogy illy nyomorúlt sorsán ha lehetne segítsen. Megtapogatja erét Matyi, és veszedelmes hevűlést Érez megromlott vérében: hogyha azonnal Fördő nem készűl, és köppöly, még ma bizonnyal A szívére megy, és - ekkor vállat von az álnok. Kéri az úr minden szentekre, hogy amit az Isten Értésére adott, rendeljen. Doktori módon Harmadik ujjával megbökvén homloka búbját: Fördővíz szaporán, úgymond, és fűvek! ezeknek Elszámlálja külön neveket; száz erdei, réti Dudvák vóltak ezek; nyúl-, farkas-, békacseresznyék; Medve-, szamár-, disznó-, eb-, egér-, kutya-, macskatövissek Hát meg az angyal-, szent- s ördög-gyökerek (mivel akkor A fűvek neve csak barom, ördög s szent vala; Fűvész- Könyv még nem lévén). Nosza ispán, szólga, poroszló, Hajdú, kukta, szakács, kertész, szoba- konyhaleányok, Béres, strázsa, kocsis, fullajtár, bába, favágó, Egy szóval minden, valamely'k csak elől vagy utól volt, Fusson az udvarból a rétre, ligetre, mezőre; Addig az üstben víz legyen, és hadd égjen alatta. A nép mind kirohant, egyedűl egy sánta banyára Hagyván a tüzelést; hanem a szemfül Matyi ettől Úgy szabadúla meg: a paphoz küldé, hogy az Istent A fűveknek erőt szerző menybéli malasztért Kérje a hívekkel. - Maga megvizsgálja az úrnak Vakszemeit; kendőt vesz elő, s addig simogatja A két szárnyával, hogy száját béfedi; ekkor Megköti hátulról tarkójánál. Uram! úgymond, Nem felcser vagyok én, hanem a Lúdas Matyi, kit kend Megveretett, s lúdját elvette, de hasztalan a szót Nem szaporítom; elég, hogy most másodszor adom meg, Amit megmondtam; főképp hogy kend is a hosszas Várakozásba magát ne gyötörje sokára, csak essünk Által rajta; ha még nekem a jó Isten erőt ád, Harmadszor se fogok majd késni. Előveszi osztán Döbrögit, és a vert testét megdöngeti rútul. Ekkor az ágyfőből a pénz kulcsát kikeresvén, Lúdjaim árát és költségemet elveszem, úgymond. Azzal búcsút vesz, kimegy, a paripára felugrik; S illa berek. - Haza jő a fűvész csorda rakodtan: Bészalad egy szobalyány, meglátja az úr csuda képét; Elsikkantja magát, kifut, öszverikoltja az udvart. Egyik kérdi, mi baj? másik, hogy hol van az orvos? Kúcsolják kezeket, tanakodnak, hogy ki az ördög Fojtá bé ismét száját nagyságos uroknak? Óldjuk meg szaporán. - A félholt Döbrögi ekkor Már csak alig szuszogott, és minden pontba elájúlt. S csak lassan nyöghette ki, hogy Lúdas Matyi vólt az, És hogy agyon kínzá. - Mind lóra kap, aki csak ülhet, Kergetik a Matyi hűlt nyomait, de haszontalan, ő már Tudj' Isten hol járt, bizonyos, hogy csalfa örömmel És degesz erszénnyel tért meg Skorbuntzius úrhoz.
|
Kérjen fordítást! |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
