Fekete István: Nádas

Aludtál-e már nádtető alatt,
láttad-e ott, hogy kel fel a nap?
Hallgattad-e a szélben hogy suhog a nád,
ha megérinti a virradat?
 
Ugye, nem láttad? Nem láttál semmit.
Se nádirigót, se kócsagot,
se a vadrécék kéktükrű szárnyát,
se vizekben rengő csillagot?
 
Raktál-e tüzet tavalyi nádból?
Füstje simogatta arcodat,
ha felkel a hold, és a lidércfény
táncol a tündöklő ég alatt?
 
Láttál-e ezer szárcsafiókát,
úszó fészket a nagy vizeken?
S hallgattad-e ködös hajnalokon,
a vándormadár hogy mit üzen?
 
És nádi széna volt-e párnád,
millió béka a muzsikád,
imbolygó bagoly régi barátod,
nyársonsült keszeg a vacsorád?
 
Fürödtél-e már csendben és fényben,
este, ha lobban a néma tűz,
s a nádason átrepül az álom,
és rádsóhajt lágyan a puha fűz?
 
Álmod ha őrzi millió nádszál,
és tartja feletted az eget,
neked adja a csillagos békét,
és megsímogatja szívedet.

Ispod krova od trske, jesi li već spavao,
tamo izlazak sunca dal si video?
U povetarcu kako šumi trska ako
ju svanuće takne, dal si slušao?
 
Zar nisi video? Ništa nisi video.
Ni grmušu, ni čaplju,
ni krilo plavog sjaja divlje patke,
niti zvezdu na vodi titrajuću.
 
Dal si vatru od lanjske trske pravio?
Milovao li tvoje lice njena dumagija
u mesečini kad ispod sjajnog neba
varljiva svetlost titra?
 
Dal si video na velikim vodama na hiljade
ploveća gnezda, mladunce lisaka?
I dal si slušao šta poručuje
ptica selica tokom maglovitih jutara?
 
I dal si jastuk od sena trske imao,
muziku mnoštva žaba slušao,
teturajuću sovu kao prijatelja oslovio,
na žaru pečenu kesegu večerao?
 
Dal si se kupao u tišini i svetlu,
uveče, kad nema vatra plane
i preko trščara san preleti
te mekana vrba blago uzdahne?
 
San ti ako bezbroj stabljika trske čuva
i nad tobom nebo drži,
zvezdan smiraj ti daruje
i srce ti tetoši.