Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fekete Vince: Gde uzalud (Ahol hiába Szerb nyelven)

Fekete Vince portréja
Fehér Illés portréja

Vissza a fordító lapjára

Ahol hiába (Magyar)

Előbb csak a levelek ritkulnak meg, csak
Egy-egy levél között lesznek nagyobb és
Nagyobb szünetek, előbb csak a levelek,
Majd az üzenetek is kimaradnak fokozatosan,
Miután elmaradnak a mindennapi beszélgetések,
Aztán a távolsággal együtt, a több óra
Eltéréssel együtt összezavarodik minden,
Hogy mikor volt nappal és mikor éjszaka,
S mikor érhették volna utol egymást a térben...
 
A napok jönnek-mennek, elszaladnak,
Aztán a hetek, hónapok is, az elején még
Oly nagyon várt találkák, az oly nagy
Körültekintést, egyeztetést kívánó, ilyen-
Olyan időközönkénti találkozások is elmaradnak
A nagyon-nagyon messziről egymás felé tartók
Között hol ezért, hol azért, aztán már az
Emlékek is kezdenek lassacskán megfakulni,
Elmosódni kezd a vállak íve, az arc képe, a
Mosoly, elsuhan a hang az ájerben valahová...
 
Hosszú hónapok múlva  tudja csak meg, hogy
Az élet egyre mélyebb nagyvilági erdejénben,
A világ egy másik, végtelenen túli felében
Hogyan is és miként is volt, van, hogy éppen
Mit csinált, merre járt, mivel töltötte idejét
Az utóbbi egy-két-három hétben, hónapban,
S ha változott, hát mi volt, ami azóta nagyon
Jelentősen a most mát külön életében, csak egy-
Egy ritka levélből, egy-egy sebet feltépő, kósza
Esemesből, aprócska, finom jelzésból csupán...



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásaa szerző

Gde uzalud (Szerb)

Prvo samo pisma se proređuju, samo
Postaće sve veće pauze između
Poslatih pisama, prvo samo pisma,
Pa izostaće postepeno i poruke,
Nakon što i svakodnevni razgovori izostanu,
Zajedno sa udaljenošću, sa višesatnom
Vremenskom razlikom sve se uskomeša,
Kad je bio dan i kad je bila noć,
Te kad bi se putem etera mogli sastati...
 
Dolaze-odlaze dani, gube se,
Pa i nedelje i meseci, između onih
Koji se sa velikih razdaljina približavaju,
Čas zbog ovog ili onog razloga izostanu
Na početku još tako očekivani, brižljivo,
Sa mnogo  usklađivanja pripremljeni,
Samo povremeni sastanci, posle već
I uspomene počinju da se blede,
Isčeznu lukovi ramena, lik lica, osmeh,
Negde u vasioni i glas se gubi...
 
Tek iz ponekog pisma, zalutalog
Ešemeša šta rane cepa, sitnih, finih znakova
Mesecima kasnije sazna da u sve dubljoj
Šumi velikog sveta, na nekom sasvim
Drugom kraju, kako je bilo i kako je
Sada, u zadnjih nekoliko nedelja, meseci,
Šta je radila, kuda išla, kako je vreme
Provodila i ako se nešto promenilo
Šta je bilo ono što je značajno
U sad već odvojenom životu...



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap