Fellinger Károly: Fragment (Töredék Angol nyelven)

Diákbarátom a harmincéves
iskolai találkozónkon meg-
kérdezte melyik a kedvenc versem, 
én meg ott illedelmességből ki-
böktem, pont azt, amit valamikor
ő írt az emlékkönyvembe, erre
értetlenül nézett rám, már-már
csalódva bennem, állítva, hogy meg-
változtam, hisz nem nőtt be még a fe-
jem lágya, míg ő ugyanaz maradt, 
aztán hamarjában rákérdeztem, 
tudja e miért  választottam épp  
ezt a verset, lányos  zavarában 
azt felelte, nem lát a jövőbe.

At the thirty-year school reunion
a student friend of mine had asked
what my favourite poem was and I,
out of politeness, blurted out precisely
the one he had written into my yearbook
way back then, whereupon he
blankly looked at me, seemed almost
disappointed in me and asserted that I
had changed, had not fully matured, whilst he
had remained the same, then I quickly
asked him whether he knew
why I chose precisely this poem and he,
with girlish confusion, replied that
seeing into the future was beyond him.