Fellinger Károly: Krhotina (Töredék Szerb nyelven)

Diákbarátom a harmincéves
iskolai találkozónkon meg-
kérdezte melyik a kedvenc versem, 
én meg ott illedelmességből ki-
böktem, pont azt, amit valamikor
ő írt az emlékkönyvembe, erre
értetlenül nézett rám, már-már
csalódva bennem, állítva, hogy meg-
változtam, hisz nem nőtt be még a fe-
jem lágya, míg ő ugyanaz maradt, 
aztán hamarjában rákérdeztem, 
tudja e miért  választottam épp  
ezt a verset, lányos  zavarában 
azt felelte, nem lát a jövőbe.

Prijatelj iz školskih klupa na
tridesetoj godišnjici mature upita
koja mi je omiljena pesma,
a ja iz pristojnosti zucnuo,
baš ona koju je u moju spomen
knjigu on upisao, on me je
s nevericom gledao, kao da se
u meni razočarao, tvrdevši, pro-
menio sam se, ta još nisam od-
rastao, dok je on isti ostao,
pa sam ja mu postavio pitanje,
dal mu je jasno zašto sam baš
tu pesmu izabrao, u svojoj zbunjenosti
odgovorio je da nije vidovit.