Ferdős Dávid: Némely mai Emberek

A' szép Virradtakor mélázva menék én,

Egy virágos rétnek bájaló környékén.

Mély el-andalodás között bámultam ott,

Mint szedt a' Zefir egy ró'sáról bal'samot.

Oda mentem, nézni akarván hogy deli

Pompáját a' ba'sa-ró'sa mint viseli.

Boldog Egek! hát a' ró'sa' zöld firhanga

Alatt, - egy vipera rejtezvén, - lappanga

Meg tsipett! - 's halálos méregtől dagadott

Sebe köztt, bús szívem illy szókra fakadott:

Kortsosult Világ! - ha rólad szólni merek, -

Illyenek ám benned sok mai Emberek!

Ki hitte volna, hogy illy ékes ró'sának

Zöld levelei köztt kígyók lappangnának?