Ferencz Győző: Un paesaggio teorico come allegoria (Elméleti tájkép mint allegória Olasz nyelven)

Letarolt terület, mindenfele értelmetlen irtás,
Elszabadult munkaeszközök és vegyszerek
   Kiszámított pusztításának nyoma.
Az idehordott építési
Vagy inkább bontási törmeléken
A kidöntött fák tönkjei közt bozót se sarjad,
Csak szártalan aszat, konkoly, csormolya,

Ami bírja a mérget, mert maga is mérgez.
A csonka törzsekre paraziták kúsznak fel,
   Veres iszalag, maszlag és szulák.
Szép, de hogy csak ez nő ide?
Az egész területet felveri a kibogozhatatlan gaz.
Az erdő már letarolva, de kert nem lesz itt,
Helyét benövi az erőszakosan értelmetlen kuszaság.

Un territorio devastato, uno sterminio senza senso,
Attrezzi di lavoro e agenti chimici scatenati,
    Segni di una distruzione calcolata.
Sui detriti delle costruzioni o piuttosto
Delle demolizioni, qui deposti
Tra gli tronchi degli alberi abbattuti, non rampolla
Neppure la fratta, solo loglio, melampiro ed erbaccia,

Che resiste al veleno, perché è veleno lei stessa,
Sui tronchi monchi, parasiti struscianno,
    Clematide rossa, stramonio, vilucchio.
Belli, ma com’è che cresce solo questo?
Il territorio è infestato di erbaccia inestricabile,
II bosco è devastato, non diventerà mai giardino,
Al posto suo solo il prepotente ginepraio insensato.