Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ferencz Győző: In minoranza (Kisebbségben Olasz nyelven)

Ferencz Győző portréja

Kisebbségben (Magyar)

Szerte nézett s nem lelé*

Én a határaimon túl élek, olyan birodalmat
Kell szolgálnom, amelynek a népe tőlem egész idegen,
 Nem értem a nyelvét és a szokásai
  Viszolyogtatóak. Hagyományaihoz nem köt nevelés;

Hagyományai rég feledésbe merültek. Isteneit
Nem tisztelem, ünnepeit nem ülöm meg.
 Törvénykönyve paragrafusok temetője. Viszonyainak
  Bolyhos szövedékén nem tudok eligazodni. A pénz

Fizetőeszközből önérték lett; az erény idióta
Rögeszmévé silányul. Bejelentett lakhelyem itt van,
 Azonban emlékezetem mélyére hatolva se tudom
  Felidézni, hogyan kerültem erre a vidékre:

Nem kamion használtruha-szállítmányának alján
Menekülve, nem értek tetten határsértés közben,
 Nincs hova visszatoloncolni, pedig semmi sem köt ide;
  Érvényes az útlevelem, dokumentumaim rendben

Vannak; elmehetek, ha akarok, hogy más, szabadabb
Levegőt szívjak, esetleg hasznomat is vehetik
 És befogadnak egy ugyanilyen vagy alig
  Más országban, kettős állampolgár

Lehetek, aki vissza se jár, legföljebb látogatóba.
De jaj, sose léphetem át a határaimat, sose
 Látom meg feltérképezetlen földjét
  A hazámnak, ahonnan elindultam, s hova tartok

Azóta is, el van zárva előlem örökre; képzeletem
Nem idézi fel napját, csillagait, ködpára fátyolán át
 Zöldből kékbe derengő tájait,
  Tornyos városainak utcakövét sem,

Nem tudom, milyen égöv alá esik, s ha vannak,
Akik lakják, megértetni magam hiába akarnám velük:
 Anyanyelvem holt nyelve sosem lesz,
  Idegen szavakon üzennek kihüvelyezetlen

Álmaim is. Ha vakvilágom sötétje kihúny idelent
És átbukom önmagamon valahogy, az isten se fog
 Azonosítani a celluxszal átragasztott okmányok
  Nadrágzsebben kimosott igazolványképeiről,

S míg szárad az üvegezetlen ablak elé kifeszített
Kötélen az ingem a szélben, meztelenül fekszem
 Az emeletes vaságy sodronymatracán
  És nézem a mennyezetre felköpött csikkeket.

 
*Magyar himnusz 6. vsz.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.szepiroktarsasaga.hu

In minoranza (Olasz)

Pur cercando non trovò*

Io vivo oltre i miei confini, devo servire un
Potere, di cui la gente mi è del tutto indifferente,
 Non capisco la sua lingua e le sue usanze sono
  Oscene. Nelle sue tradizioni non mi riconosco;

Le sue tradizioni son cadute nel’oblio. Non onoro
I suoi Dei, non festeggio le sue feste. Il suo codice
 E’ il cimitero dei paragrafi. Gli intrecci dei suoi
  Rapporti sono arcani. La moneta, da mezzo

Di pagamento divenuta un valore a sé stante;
La morale si degrada in un assillo idiota. La mia
 Residenza è qui, ma come sono arrivato qui, non
  Rammento, il profondo delle mie memorie tace:

Non fuggendo dentro un camion pieno di vestiti.
Non mi hanno colto al confine, in flagranza di reato,
 Non sanno, dove rimpatriarmi, eppure qui
  Non mi lega niente; il mio passaporto è valido,

Le mie carte in regola; volendo posso andarmene,
Per respirare l’aria più libera, posso rendermi utile,
 Mi accoglieranno in un paese uguale, o poco
  Diverso, posso avere la doppia cittadinanza,

Colui, che non torna, massimo per far visita.
Ahimè, i miei confini, mai potrò varcare, e mai
 Vedrò la terra inesplorata della mia Patria,
  Da dove son partito, e dove sono diretto,

E che per me rimarrà per sempre preclusa; il mio
Immaginario non evoca il suo Sole, le sue stelle,      
 Il suo paesaggio, che nella nebbia dal verde
  Al blu sfuma. Neppure, il selciato delle sue città

Turrite. Non so sotto quale cielo si trova, se vi sono
Degli abitanti, farmi capire da loro sarebbe inutile:
 La mia madrelingua non sarà la loro lingua morta,
  I miei sogni, non dedotti, invieranno i messaggi,

In lingua straniera, e se mio mondo sconosciuto
si spegne, ed io perderò me stesso, neanche il
 Padreterno riuscirà a identificarmi, dalle foto
  Lavate insieme ai pantaloni, e incollate con lo

Scotch. E’ intanto che la mia camicia si asciuga,
Stesa, davanti la finestra senza vetri, sto coricato
 Mezzo nudo, sul materasso di un letto a castello,
  E osservo le cicche sputate sul soffitto.

 
*Inno ungherese, 6ª Strofa. Traduz. Paolo Agostini (2001).



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap