Filip Tamás: A másik

Talán már épül benned egy híd, 
fényből és füstből, amin 
elindulsz, hogy átérj másik oldaladra. 
Vagy netán egyszerre vagy várvédő 
és ostromló katona, létrákon igyekszel 
fölfelé, égi bástyák magasába, 
és amikor felérsz magadhoz, 
a másik, létrádat mindig eltaszítja. 
Földre zuhansz, a fejed mégis 
felhőkbe ütöd bele, a panoráma 
egészen közel kerül: orrod előtt 
hangya és gyorsvonat. 
Egy másik történetben folytatódsz, 
elágazol, spirál, ellipszis leszel, egy 
kolostor merengőjében imádkozol, 
olyan lassan, ahogyan 
evezni tudna benned a láncra vert folyó, 
az arckönyvben lapozgatsz 
lázasan, próbálsz valakit megtalálni, és 
örömszakadtáig ragaszkodsz életedhez. 
Egy néma serpára bízod magad, amikor 
eldöntöd végre: az alaptábort elhagyod.