Filip Tamás: Pillanat

Mintha egy láthatatlan nép tagja 
lennék, elmegyek melletted. 
Mintha te is láthatatlan lennél - 
valamiképpen össztartozunk. 
Talán ugyanazt a zenét szeretjük, 
és kedvenc könyveink is ugyanazok, 
de hiába érintenélek meg, 
te azt hinnéd, hogy csak emlékezel 
valamire, ami nem is történt meg soha. 
A szív cenzora forgatja ezt a verset; 
régóta üldögél vele a lámpafényben: 
kint sötét van, belül még sötétebb. 
Kihúz belőle minden érthetőt, 
minden vonatkozást, 
világvevő rádióján valami 
édesbús zenét keres magának, 
és közben patakzanak a könnyei.