Finta Zoltán: Hívatlan vendég búcsúzása
Hívatlan vendég búcsúzása (Magyar)Idegen pohárból ha iszom, úgy félek: megbabonáznak s tréfázó mámorok ráznak bohó ritmusokat ajkaimon.
Tán szemetek tükrébe nézzek? . . . Félek: lelketekbe látok és álnok s idegen álmok tündérfátylai megigéznek.
Öklömben fruska-kezeket sokáig sosem hagyhatok. Enyém se lesz — s már elhagyott a mégsimogató szeretet.
S az asszonyok ledér szerelmét elhessentem, ha integet. Magamnak talmi kincseket e vig dáridón mért keresnék?
És ha kegyesen hull szivemre csináltvirágként a jó szó, ezt az ajándékot olcsó limlomként szórom szélbe szerte.
S ahol minden hang megsebezhet, kópékkal miért komázzak! Levetkőzöm a cicomámat s elbúcsúzom, mig kivezetnek.
Szivem a táncra visszadobhan!. . . Jobb, ha zenéje is megáll. S aztán keringhet itt e bál — ahol hívatlan vendég voltam . ..
|
Kérjen fordítást! |