Fodor András: Gresi vernosti (A hűség bűnei Szerb nyelven)

Mementóként, hogy ne feledjem,

nekifeszítve a szoba falának,

szavad pengéit körémdobáltad:

    „– Idefigyelj,

    te jobb vagy,

    mint amilyen

      az ember

      egyáltalán

         lehet!”

S én, mint aki megszégyenül,

de mégse rezdülve belül,

mit is mondhattam volna újra?

Hogy megmenekülésem,

körüldobált épségem

csupa látszat.

Nem én lettem különb,

a késdobáló félelem,

a világ lett silányabb.

Mit mondhatnék?

Végtére is

veletek együtt bukom el.

Nem véd se irgalom, se hit.

Hisz még az Isten fia se tudta

megváltani a hűség bűneit.

Kao podsetnika, da ne bi zaboravio,

na zid razapetog na mene

si bacala sečiva tvojih reči:

     „ – Pazi,

      ti si bolji

    no što čovek

        oupšte

         može

          biti!”

A ja kao osramoćenik

koji se ipak ne pomera,

šta bi mogao ponovo reći?

Da mi je spas,

opkoljena nepovređenost

čist privid.

Nisam ja postao bolji,

strah koja noževe baca,

svet je postao gori.

Šta bi mogao reći?

Naposletku

zajedno s vama propadam.

Ni milost, ni vera ne štiti.

Pa ni sin Božji nije mogao

izbaviti grehove vernosti.