Fodor András: Asszonyok
Asszonyok (Magyar)Azon a nyáron két magára maradt asszonyt kellett meglátogatnom. Az egyik virágos ruhában, ágya széléről, bogár szeme páros delejét rám- gerjesztve ült. Köztünk az asztal. - Rábízhatok magára egy nagy baráti titkot? Akkora csend lett, mintha kiszívták volna köröttünk az ijedt levegőt. - De csakugyan megőrzi? Bólintottam s a terítő sodort rojtjait újrafontam, szétbogoztam. - Hát… Akkor majd elmondom egyszer.
*
A másik, pajkos-kedvesen engem vizsgáztatott a titkokról. A többszobás lakásban ő is nyári magányban tengett. Kínált szüntelenül, palackok sudarából húzva ki kényes léptem alá a feszes kötelet. Vigyáztam, le ne essek. Ne mondjak semmit, ami sebez. Már jóval elmúlt éjfél. Kint vastagon rázendített a fekete eső. Aludj itt!- mondta testvériesen. Ágyat bontott, a kétszárnyú ajtót behúzta, de a rézkilincs nyelvét nem kattintotta be. Búcsuzkodón a küszöbön arcomat innen-onnan megsimítva még visszafordult:
Ugye nem haragszol?
|
Žene (Szerb)Tog leta dve samice sam trebao posetiti. Jedna je u svetloj haljini, sa ruba kreveta magnetnim garavim očima me je buljila. Između nas stol. – Mogu li vama poveriti veliku prijateljsku tajnu? U nastaloj tišini kao da je oko nas uplašen zrak isisan. – Zasigurno ćete sačuvati? Klimnuo a rojte na pokrivaču ponovo pleo pa razmrsio – Dakle... Jednom ću vam ispričati.
*
Druga je ljupko-nestašno o tajnama mene ispitivala. U prostranom stanu tog leta i ona je samovala. Stalno me nudila, iz vitkih butelja utegnuto uže vukla ispod mojih pažljivih koraka. Pripazio da ne bi pao. Ništa ne reći što ranjava. Ponoć je odavno prošlo. Vani je debeli zastor crne kiše. Prespavaj tu! – rekla je bratski. Raspremila krevet, dvokrilna vrata zatvorila ali jezičak bakrene kvake nije škljocnuo. Za rastanak mi je lice s obe strane pogladila i sa praga je dobacila:
Jel da se ne ljutiš?
|