Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: La solitudine (Magány Olasz nyelven)

Fodor András portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

Magány (Magyar)

Gazdátlan út, gazdátlan idegenség.
Póznák leejtett huzalán
nedvesség harmata. Lámpák opál hengere, zúgó
kivilágitott ékszerüzlet.
Hivalkodón a betörőre várva
haszontalan kincsét kinálja,
   ragyog az éjszaka.

Szomoru vagyok. Ma se sikerült
meleggé bűvölnöm a világot.
Fáj, hogy nem tudom elviselni
különvaló testem határát.
Bezárkozom. Kerengve járok.
Dobál a szoba négy fala.
S fejemben ők, a távoli mások,
kik elhagytak, akiket én
nem hagytam volna el soha.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu/

La solitudine (Olasz)

Strada desolata, l’indifferenza desolata.
Sui fili, dai pali caduti,
rugiada dell’umidità. Cilindri opachi dei lampioni,
fragorosa gioielleria illuminata.
Aspettando provocatoriamente gli scassinatori,
invano offre i suoi tesori futili,
     brilla la notte.

Sono afflitto. Neppure oggi son riuscito
con un incanto rendere calda la terra.
Mi duole di non riuscire a sopportare
i contorni del mio corpo distaccato.
Mi rintano. Cammino senza metà.
Le quattro pareti mi rimbalzano nella stanza.
In testa ho gli altri, gli altri lontani,
coloro che mi hanno abbandonato, che io
non avrei mai abbandonato.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap