Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: Szökik az ég

Fodor András portréja

Szökik az ég (Magyar)

Egész nap acsarog a szél.
Tántorgok, szédülök.
Forognak gyomromban, fejemben
irgalmak és dühök.
Tilódik száj, szem, tilódik a haj,
fogam közt recseg a por.
Tapad, verődik minden pórusomba
száraz pokol.
Visellek mégis, nem tudsz letarolni
ádáz idő.
Tükröd vagyok. Sok ostoros ütésed
arcomra nő.
Csitulj meg, állj meg, legyek menedéked,
én megbocsájtanék.
Futnak idétlen-süketen a felhők.
Szökik az ég.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu/

Fugge il cielo (Olasz)

Il vento si accanisce tutto il giorno,
Barcollo, ho le vertigini.
Nello stomaco, nella testa
pietà e furore si diffonde.
Mi si maciulla la bocca, l’occhio, i capelli,
tra i miei denti la polvere scricchiola.
L’inferno secco mi si attacca,
in ogni poro s’infila.
Eppur ti sopporto, non puoi devastarmi
tempo impietoso.
Sono lo specchio tuo. Tanti colpi sferzanti
mi segnano il viso.
Calmati, fermati, che io sia la tua salvezza,
io ti perdonerei.
Corrono maldestri – indifferenti le nuvole.
Fugge il cielo.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasajàt

minimap