Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Fodor András: Consolazione (Vigasz Olasz nyelven)

Fodor András portréja

Vigasz (Magyar)

                     1

A pusztulással hetykén tusakodni,

magadra venni még egy életet, –

vigyázz, ropog a csont kötése,

szakad az izület.

                     2

Mindenre tisztán emlékezni,

újat a régin mérni bármikor, –

nincs gyilkolóbb esély a kihivásra:

mindig a hűséges lakol.

                     3

Ha magad másokhoz kötötted,

elárvultan se vagy szabad,

zenék verődő lombjai alatt is

meglátják arcodat.

                     4

Ki megütött és elszalad előled,

ne dobd utána haragod dühét,

csak az erősek tudnak összetörni,

omlik a gyönge, megverten is ép.

                     5

Küszködve sorsok sziklatelevényén

gondoztad bár a legszebb koronát,

ne bántsd magad, ha kivirul az égre,

de gyümölcsöt nem ád.

                     6

Hol uj szerelmed nem tud kitelelni,

ne vádaskodj ott, ne kutasd a bünt.

Megpróbáltad a lehetetlent,

neked se sikerült.

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásahttp://inaplo.hu

Consolazione (Olasz)

             1 

Lottare baldanzoso contro la perdizione

addossarsi un’altra vita, -

attento, s’incrina la tendine delle ossa,

l’articolazione si spezza.

             2

Avere a mente tutto nettamente,

il nuovo con il vecchio misurare,

alla sfida non v’è prospettiva più crudele:

sarà sempre il fedele a pagare.

              3

Se sé stesso agli altri hai legato,

neppure abbandonato sarai libero,

anche sotto le fronde agitate della musica,

vedranno sempre il tuo viso. 

             4

Chi ti ha fatto del male poi è scappato via,

non lanciare dietro di lui il tuo furore,

solo i forti sanno spezzarsi,

frana il debole, anche battuto è indenne.

             5 

Lottando sul terriccio roccioso dei destini,

pur avendo curato la corona più bella,

non ti mortificare, se in cielo s’infiora,

ma frutti non ne porterà.

              6

Ove il tuo nuovo amore non ci riesce a svernare,

non recriminare, non cercare il peccato,

hai provato l’impossibile,

neanche tu ci sei riuscito.



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap