Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gárdonyi Géza: Die Nacht ist so schön (Oly szép az éj Német nyelven)

Gárdonyi Géza portréja

Oly szép az éj (Magyar)

„Oly szép az éj!" — „Valóban", mondta ő.

És elfogyott a szó az ajkamon.

Pedig belől a forró reszkető

Gyerekszív zúgott, mint a czimbalom.

Zúgott és zengett. Kábultam belé!

De nyelvem ezt a pár szót nem lelé:

„Szeretlek édes lányka égetőn!"

 

A hold mosolygott fenn az égtetőn. 

 

Csak hallgattunk. Az éj is hallgatott.

A holdnak fényes csillagtábora

A kék mezőkön némán ballagott.

Ő arra nézett, én meg tétova.

„Szóljon, — mondá, — melyik a csillaga?

S én igy akartam szólni: „Kis-maga."

De reszkettem: nem volt hozzá erőm.

 

A hold mosolygott fenn az égtetőn. 

 

„Elvégre is, — szólt — megszid a mama."

„Én nem bánom, ha megver is apám."

„Öt perczig még..." — „Mily kurta éjszaka!"

S kezét ekkor félénken megfogám.

„Nagysád" — susogtam forrón, elhalón.

Ő hozzám hajlott lágyan, biztatón.

S én átöleltem rögtön vakmerőn.

 

A hold mosolygott fenn az égtetőn.

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Die Nacht ist so schön (Német)

„Die Nacht ist so schön! ” – «Fürwahr», sagte Sie.

‘d, die Worte gingen auf den Lippen aus.

Doch im Innern wie heiße Agonie

schrie das Kinderherz wie ein Hackbrett auf.

Es brüllte ‘d rasselte. Ich war geschockt!

Doch die Zunge zitterte ‘d leise stockt:

"Ich liebe dich, süßes Mädchen, das brennt!"

 

Der Mond lächelte auf dem Firmament.

 

Wir waren still. Und die Nacht war auch still.

Die helle Konstellation des Mondes

schweigend über die blauen Felder ging.

Sie sah das an und ich zögerte fest.

„Sag es“, sagte Sie, „welches ist dein Stern?

‘d ich wollte laut sagen: "Dich hätt’ ich gern»

zitterte nur: Blieb ruhig ein Moment.

 

Der Mond lächelte auf dem Firmament.

 

"Schliesslich", sagte Sie, " Mutter wird rügen"

 «Noch fünf Minuten ..." - "Wie kurz ist die Nacht!"

"Egal, mein Vater wird mich verprügeln."

Und dann griff ich schüchtern nach ihrer Hand.

"Gnädigste", flüsterte ich heißsterbend.

Sie beugte sich über mich beruhigend.

Ich umarmte sie mit viel Temperament.

 

Der Mond lächelte auf dem Firmament.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap