Góz Adrienn: Mahonia (Mahónia Angol nyelven)

Jól ki vagy gyúrva – szól valaki. Sápadt és lassan beszél.
Harminckét hónapot odabent. Három hónapja kint. Házi őrizet.
A kertben ülünk. Sötétedik. Nem látok csillagokat.
Fényes levelek a mahónián.
Mindent elolvasott, amit a huszonöt éve nem frissített
könyvtárban lelt. Javarészt oroszokat. Turgenyev, Tolsztoj,
a Csendes Don második kötete eltűnt, Szolohovnak
mondja Solohovot, és szó szerint idézi írásait,
„Keleten lázvörös fényudvart gyújtott a hajnal.”
Ajtmatov. Dosztojevszkij. Amit talált. És Nietzschét.
Mit keres Nietzsche egy büntetés-végrehajtási intézetben?
 
Nem olvas kortársakat. Azt mondja, amit ír, nyers.
Járt könyvesboltban, Platónt keresett.
 

You look pretty fit - says someone. He is pale, speaks slowly.
Inside for two and a half. Been out these past three months. Home confinement.
We sit in the garden. It's getting dark. I see no stars.
There are shiny leaves on the mahonia.
He'd read everything he found in a library not added to for twenty-five years. Mostly Russians. Turgenev, Tolstoy, the second volume of “Quietly Flows the Don” had vanished, he pronounces “Sholokhov” as “Solokov” and can quote his writings by heart: "The dawn lit a feverish-red halo in the East". Aitmatov. Dostoyevsky. Whatever he could find. And Nietzsche.
What’s Nietzsche doing in a penal institution?
 
He doesn't read contemporaries. He says what he writes is raw.
He’s been to a bookshop. Searched for Plato.