Gősi Vali: Talán a várakozás

Talán a várakozás
teszi valóban meghitté az ünnepet,
talán, ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt,
éled a hit is szívünkben, és kijutunk
valaha még a mindennapok
mocskos, ragacsos mocsarából,
és visítva, véresen megszületik
végre a Szeretet,
talán már nem merülünk el többé a sárban,
nem zsibvásár lesz azután az ünnep a világban,
ha kigyúl az égi fény a várakozás leghosszabb éjjelén;
valami szent béke lángol,
a Kisdedet áldó áhítat - dallam születik a szánkon,
és a sok badar szó, szitok és átok elporlad végleg
a szívbéli imákon,
talán akkor lesz igazi a karácsony...
"Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak,
s mint gyermekek, állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt."
 
Az idézett rész Babits Mihály Az előkelő tél című verséből való.

Perhaps this waiting
makes the feast really warm,
perhaps if we lovingly embrace
the hope that hides so shyly,
faith will also awaken in our hearts, and once
we’ll get out of the filthy and clammy
moorland of ordinary days,
and with loud screams, in blood Love will
be born at long last,
perhaps we won’t sink into mud any more then,
in the world feast won’t be a flea-market to attend,
when the heavenly light of the longest night will shine,
a kind of sacred peace will blaze,
blessed devotion to the Infant - a tune being born on our lips,
and all the nonsense, swear-words and curses crumble away for good
in heartfelt prayers,
perhaps then the true Christmas will come…
„Then it will clear up sometimes,
bright stars will show up, you see,
like little kids we stand in surprise,
under a huge Christmas tree.”
 
 
The quoted lines are from the poem Graceful Winter by Mihály Babits