Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gősi Vali: Talán a várakozás

Gősi Vali portréja

Talán a várakozás (Magyar)

Talán a várakozás
teszi valóban meghitté az ünnepet,
talán, ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt,
éled a hit is szívünkben, és kijutunk
valaha még a mindennapok
mocskos, ragacsos mocsarából,
és visítva, véresen megszületik
végre a Szeretet,
talán már nem merülünk el többé a sárban,
nem zsibvásár lesz azután az ünnep a világban,
ha kigyúl az égi fény a várakozás leghosszabb éjjelén;
valami szent béke lángol,
a Kisdedet áldó áhítat - dallam születik a szánkon,
és a sok badar szó, szitok és átok elporlad végleg
a szívbéli imákon,
talán akkor lesz igazi a karácsony...
"Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak,
s mint gyermekek, állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt."
 
Az idézett rész Babits Mihály Az előkelő tél című verséből való.



FeltöltőN.Ullrich Katalin
Az idézet forrásaGősi Vali

Forse l’attesa (Olasz)

Forse l’attesa
che rende così accogliente la festa,
forse, abbracciando teneramente
la speranza timidamente nascosta,
anche la fede si risveglia nei nostri cuori,
e un giorno usciremo dalla sudicia,
attaccaticcia palude della quotidianità,
e urlando, sanguinoso finalmente
nascerà l’Amore,
forse non sprofonderemo più nel fango,
e la festa nel mondo non sarà più un mercato delle pulci,
se s’accendono le luci del cielo nella notte più lunga
dell’attesa;
arde una sorte di pace sacra,
benedicente devozione del Bambinello – melodia nasce
sulle nostre labbra,
e le tante parole sciocche, bestemmie e maledizioni
si sgretolano per sempre nelle preghiere sincere,
forse Natale allora sarà vero…
“Allora, a volte si schiarirà,
appariranno le stelle,
e come bambini, ci troveremo stupiti
sotto un grande albero di Natale.”
 
Il passo citato è tratto dalla poesia “L’inverno nobile”
di Babits Mihály



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap