Talán a várakozás (Magyar)
Talán a várakozás
teszi valóban meghitté az ünnepet,
talán, ha gyengéden magunkhoz öleljük
a félénken megbújó reményt,
éled a hit is szívünkben, és kijutunk
valaha még a mindennapok
mocskos, ragacsos mocsarából,
és visítva, véresen megszületik
végre a Szeretet,
talán már nem merülünk el többé a sárban,
nem zsibvásár lesz azután az ünnep a világban,
ha kigyúl az égi fény a várakozás leghosszabb éjjelén;
valami szent béke lángol,
a Kisdedet áldó áhítat - dallam születik a szánkon,
és a sok badar szó, szitok és átok elporlad végleg
a szívbéli imákon,
talán akkor lesz igazi a karácsony...
"Akkor majd kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak,
s mint gyermekek, állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt."
Az idézett rész Babits Mihály Az előkelő tél című verséből való. |
Forse l’attesa (Olasz)
Forse l’attesa
che rende così accogliente la festa,
forse, abbracciando teneramente
la speranza timidamente nascosta,
anche la fede si risveglia nei nostri cuori,
e un giorno usciremo dalla sudicia,
attaccaticcia palude della quotidianità,
e urlando, sanguinoso finalmente
nascerà l’Amore,
forse non sprofonderemo più nel fango,
e la festa nel mondo non sarà più un mercato delle pulci,
se s’accendono le luci del cielo nella notte più lunga
dell’attesa;
arde una sorte di pace sacra,
benedicente devozione del Bambinello – melodia nasce
sulle nostre labbra,
e le tante parole sciocche, bestemmie e maledizioni
si sgretolano per sempre nelle preghiere sincere,
forse Natale allora sarà vero…
“Allora, a volte si schiarirà,
appariranno le stelle,
e come bambini, ci troveremo stupiti
sotto un grande albero di Natale.”
Il passo citato è tratto dalla poesia “L’inverno nobile”
di Babits Mihály
|