Gősi Vali: akkor is tavasz volt

emlékszem

akkor is tavasz volt

azt hittük örökké tart a kikelet

csak bámult a kíváncsi Hold

én szégyenlősen néztelek

a kezem után nyúltál

végigsimítottad ujjaim

hosszúra nyúlt árnyékunkon

halkan dalolt a csend

hallom ma is ahogy egy tücsök

boldogan cirpelni kezd

de korántsem hasonlít ez a mostani est

sem ez a furcsa kikelet ahhoz a régihez

a hóvirág a fagyos földbe döngölt

végtelen télből mint egy jégvirág kimered

zajossá lett a csend

és én féltelek

alig hallom

a szívverésedet

mi ricordo
 
era primavera anche allora
 
credevamo che la primavera sarebbe durata per sempre
 
la Luna curiosa stava solo rimirando
 
io ti guardavo timidamente
 
allungavi la mano in cerca della mia
 
avevi accarezzato le mie dita
 
il silenzio canticchiava piano
 
sulle nostre ombre allungate
 
lo sento anch’oggi lo mentre un grillo
 
incomincia a frinire allegramente
 
ma questa sera odierna non somiglia per nulla
 
e neppur questa primavera strana a quella d’un tempo
 
la bucaneve s’erge come un fior’ di ghiaccio
 
dalla terra stiacciata dell’inverno infinito
 
il silenzio diventa rumoroso
 
ed io temo per te
 
sento a malapena
 
tuoi battiti del cuore