G. István László: Közös ebéd
Közös ebéd (Magyar)Kiszedem a tálat a kezedből. Ma én terítek. A közös evés, persze, hagymahéj az időben, leválik rólunk, hiába ülöm meg az asztalt, a lelkünk üres zsúrkocsi, tologatjuk. Neked amúgy is fáj minden, ami a szádhoz ér, kisebesedett benned, hogy élni kell – ezért nem jó soha enni. Töltök vizet. Figyelem a buborékokon át a pohárba mélyedő tekintetedet, a kezed, ahogy csuklómhoz ér, jeges, félszívű nyugtatás, inkább sebez. Most mi baj? Mondjam, fényes délben, hogy megint este lett – találjak ezerféleképp neked feloldozást? Inkább engedem, hogy félreérts, hámozok almát, érdeklődöm, ahogy az emberek, adok-veszek, bizalmat, lelkifurdalást. Vár ránk egy délután, külön, csupa számon- kérlelhetetlen pillanat, mikor indulok, rájövök, hogy egyedül fogsz leszedni. Csillogni kezd bennem jóvátehetetlenül a sok felengedett zsír, meg a szemed. |
FordításokAngolLunching in Common Géher István Kérjen fordítást! |