Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Galgóczi Erzsébet: Vidravas

Galgóczi Erzsébet portréja

Vidravas (Magyar)

Másnap a Szabad Nép gyászkeretes különkiadása tudatta az ország népével, hogy Joszip Visszarionovics Sztálin 1953. március 5-én este 9 óra 50 perckor meghalt. Az ismeretlen telefonáló vagy a moszkvai, vagy a londoni rádiót hallgathatta.
A következő napok Sztálin, „az emberiség legnagyobb jótevője” halálának jegyében teltek el. Háromhasábos fényképek jelentek meg: Sztálin a ravatalon, Sztálin ravatalánál díszőrségben az új szovjet vezetők: Malenkov, Berija, Molotov, Hruscsov; díszőrségben Rákosi Mátyás. A Parlamentben Nagy Imre miniszterelnök-helyettes tartott gyászbeszédet, 9-én, Sztálin temetésének napján – a Mauzóleumba, Lenin mellé helyezték –, Gerő Ernő elvtárs délután 4 órakor nagygyűlést tartott a Hősök terén a Sztálin-szobornál, s ezen legalább félmillió budapesti tolongott, őszinte megrendültséget érezve. Ugyanakkor, bár erről senki nem beszélt, legalábbis az ország határain belül nem, az emberek idegrendszere, az egész légkör tele volt várakozással – ehhez talán a kora tavasz is hozzájárult –, mindenki sejtette, érezte, hogy ha nem is az emberiség, de a szocialista világrendszer történetében új korszak kezdődik:
Néhány nap múlva Gyetvayné kinézve az ablakon észrevette, hogy eltűnt a lefüggönyzött autó.
– De hát nem lehet ilyen nyilvánvaló összefüggés egy magyar orvos felfüggesztése és Sztálin élete vagy halála között?! – morfondírozott Gyetvay hitetlenkedve.
Még nem mertek föllélegezni.
Újabb néhány nap múlva vastag borítékot hozott egy küldönc, a kézbesítőkönyvet alá kellett írni. A borítékból egy kulcs esett ki, közönséges, kétvillás lakáskulcs, melyhez fémkarikával egy kartonra gépelt cím volt erősítve: „Balatonberkes, Szamuely u. 7.” Mellette egy géppel írt levél:

Tisztelt Gyetvay elvtárs! A Minisztertanács kiutalt Önnek egy nyaralót. A cím és a kulcs mellékelve.

Aláírás: Birta Ferenc, főosztályvezető. Pecsét.
Ez estefelé történt. Gyetvay vette át a levelet, a házvezetőnő kimenős volt. Gyetvayék nem vártak vendéget és nem készültek sehova. Ilyenkor az orvos szeretett melegítőbe, kényelmes pulóverbe öltözni, bevette magát szobájába s éjfélig dolgozott. Már a végén tartott annak az angol szakkönyvnek, amibe a felfüggesztéskor menekült. Karolináé maradt a lakás többi része, aminek ezeken a csöndes, hosszú estéken nem maradt egy sarka kihasználatlan. A kártyaasztalnál pasziánszozott, a díszes falióra melletti fotelban kardigánt kötött a férjének s az esedékes születésnapokra a barátainak, és hallgatta a rádiót, a hálószobából hosszú telefoncsevegést folytatott a barátnőivel, a konyhában bekapott egy kekszet, ivott egy korty hideg tehát, végül bevette az altatóját, s a legújabban megjelent könyvek egyikével elaludt.
A szokatlan csöngetésre már Karolina is az előszoba ajtaja mögött leselkedett.
– Mi ez megint? – kérdezte izgatottan.
Bementek a nappaliba, Gyetvay elolvasta s átnyújtotta a kulcsot tartalmazó levelet. Magyarázattal is szolgált.
– Az a nyaraló, amit tavaly nem fogadtunk el.
Egy évvel korábban több tudós és művész kapott nyaralókulcsot a Dunakanyarba vagy a Balatonra. Gyetvayék is hallottak néhányról. Ki az a bolond, aki nem fogad el ajándékba egy nyaralót? Gyetvayék meg se nézték, köszönettel visszaküldték a kulcsot, egyszerűen nem volt kedvük a Balatonhoz. Ők a Dunát szerették, fiatalabb korukban motorcsónakkal nagy túrákat tettek. Most már csak üldögélnek a parton, nézik a folyam hömpölygését, megpihentetik tekintetüket az egymás mögött magasodó, egyre kékebb hegyláncokon; ezt nem adták volna egy sokkal frekventáltabb Balatonpartért sem, mint Berkes. A visszaküldőn kulcsra nem jött válasz, egy rosszalló fejcsóválás sem és most … Mit jelent ez?
– Talán ezzel akarnak kárpótolni a meghurcolásért – vélte Karolina.
– De tavaly nem volt miért kárpótolniuk – mondta Gyetvay. – S ez a tavalyi kulcs. Emlékszem az utcanévre … És azt se tudjuk, vége van-e a meghurcolásnak …
Hosszú ideig hallgattak, csak az ingaóra szabdalta hallhatóan az időt.
– Akkor meg talán ki akarnak tolni veled. – Karolina megint rémeket látott.
Gyetvay türelmesen csillapította.
– Kitolni egy nyaralóval? Ez talán túlzás. Van annak kézenfekvőbb módja is … És tavaly mért akartak volna kitolni? … És a többiekkel is ki akartak volna tolni? … Van köztük pártonkívüli is, úgy hallottam …
– Hogy jön ez ide? – csodálkozott a felesége.
– Nem tudom … – Gyetvay elővett a pohárszékből egy megkezdett konyakos üveget és két poharat. Ittak egy kortyot. – Ha arra gondolsz, hogy korrumpálni akarnak vele, nos, nem a párttagot korrumpálják.
– Hanem kit?
– Nem tudom. Talán senkit … Talán egyáltalán nem korrumpálni akarnak vele.
Megint hallgattak percekig. Karolina fölvette kedvenc foteljából a félbehagyott kötést, és a tűk sebesen mozogni kezdtek a kezében. Nyersszínű, vastag, érdes gyapjúfonal volt, egy birkatenyésztő paraszttól vásárolta, akinek a felesége sokáig feküdt a férje osztályán. Száz forintot adott egy kilóért. De kitelt belőle egy nagy kardigán és egy mellény.
– De ha tavaly nem kellett a nyaralójuk – tűnődött Gyetvay –, miből gondolják, hogy az idén kell?
– Talán mégis korrumpálni akarnak vele. S gondolják, hogy ezek után nem mered visszautasítani – mondta Karolina rosszkedvűen.
Gyetvay ivott még egy kortyot s visszatette helyére a konyakos üveget. Megcsókolta a felesége homlokát.
– Vasárnap lemegyünk és megnézzük – mondta, s bevette magát a kuckójába angol könyve mellé. Éjfélig még sok idő van. Vasárnapig is.



KiadóSzépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
Az idézet forrásap. 185-187.

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap