Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott…
Ha a szerelem elhagyott… (Magyar)Mert ha a szerelem elhagyott, kipattogzik arcodon vékony fehér rétegben a védtelenség, mint omló falon a salétrom;
mert ha a szerelem elhagyott, csak loholsz az utcán szorongva, elbűvöl s nyomban megaláz minden parázna szoknya;
és nyelved száraz kőporban forog, ha elalszol, kifoszt az álom, ébren lábaid fércen rángatod; parázson jársz, parázson…
És tarkódig felperzselődsz; tagjaid hamuként leomlanak, mozdulataidról az otthonosság arany páncélja leolvad.
Vad fogaid élesen összeverődnek, tekinteted röpte kileng, és míg kívül a forróság emészt, belülről ráz a didergés…
Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves, azt elviselheted még, de jaj, ha veszni hagyod a magad érette való szerelmét!
Mert minden idegen lesz neked akkor, s kipattogzik arcodon vékony fehér rétegben a védtelenség, mint omló falon a salétrom.
Futnál – menedékül a megkövült közöny nyirkos barlangjai várnak: takaródzhatsz melegedni magadba, mint bundájába az állat. –
Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is, nem ereszted az elveszítettet; körömmel ezért behegedt sebeid újra csak újra kikezded.
S élsz felelősen, mint a sebesült harcos: ki bevégzi naponta, mit rendel a nap, míg izmai közt bolyong a szilánk, mely végül szivébe szalad.
|
FordításokSzerbAko te ljubav napušta… Fehér Illés Kérjen fordítást! |