Gergely Tamás: Conversazione con Dio (Beszélgetés az Istennel Olasz nyelven)

Mozdulatlan hevert az erdőszélen, már-már az volt az érzése, hogy a táj belé költözött. Egy azzal, vele együtt lélegzik.
Megszólalt: ”Tudom, hogy itt vagy.”
Nem kiáltott fel, ám volt benne csipetnyi megilletődöttség. Hogy nem akárkihez szól, hanem a Teremtőhöz.
A válasz sima kijelentő módban érkezett: ”Tudtam, hogy tudod.”
”Tudtam, hogy tudod, hogy tudom”, folytatta volna Vadmalac, de rájött, hogy fölösleges, mindent közöltek már egymással. Megkockáztatott mégis egy kérdést:
”Láttam mindent?”
Mindent felölelő csend.

Giaceva immobile ai margini del bosco, aveva quasi –
quasi la sensazione, come se il paesaggio avesse preso
possesso di lui. E’ tutt’uno con esso, respirano insieme.
Disse: “Lo so, che sei qui.”
Non esclamò, ma v’era in un pizzico di commozione
in lui. In fondo non si rivolgeva a chicchessia, ma
al Creatore.
La risposta arrivò in semplice modo indicativo: “Lo
sapevo, che lo sai.”
“Lo sapevo, che sapevi, che lo so”, avrebbe voluto
continuare il Cinghialetto, ma capì, che era superfluo,
tra di loro si son già intesi. Eppur’ arrischiò un’altra
domanda: “ Ho veduto tutto?”
Un silenzio, che comprendeva tutto.