Gergely Tamás: Pljuju (Köpnek Szerb nyelven)

Az idegen meséli: tizenhárom éves volt, térdepelve és tátott szájjal várta, parancsra, hogy a lágerőr harákoljon végre össze, amennyit az ő szájába beköphet.
Ha nem nyelte le azonnal, büntették.
Ha kihányta, büntették.
Vadmalac hallja a harákolást, érzi a hányingert. Mit tehet - odamegy és megöleli az idegent.

Stranac priča: imao je trinajst godina kad klečeći, otvorenim ustima čekao, na komandu, da čuvar lagera grakće dotle dok mu u ustima ne sakupi toliko da mu usta pljune.
Nije li odmah progutao, kazna je sledila.
Izbljuvao li, kazna je sledila.
Čuje Vepar graktanje i oseća mučninu. Šta može – ode do stranca i zagrli ga.