Gergely Tamás: Megszületett

Vadmalacot a komája túl komornak látta aznap. Mást várt, más arcot, főként, hogy lezajlottak az ünnepek.
- Hiszen megszületett! - mondta csillogó szemmel, tréfából még el is állta az útját.
- Azzal is csak a baj van - válaszolta Vadmalac. - Ki fogja szoptatni, pelenkázni, honnan egy jászol?
- Ne törődj, kikerül, egy fészer, ha más nem, mindig akadt.
"Meg hát a háború, tönkre bombázott városok, lezuhant repülők, tengerbe fulladt menekültek."
- Az idő mindig alkalmatlan... - mondja bölcsen a koma, éppen úgy, ahogy Vadmalac szokta.
Azzal megöleli mesterét, annak a fejét a saját kebelére húzza, és ringatja, ringatja.