Goodwill György: Pentimento (Pentimento Szlovák nyelven)

Én ott éltem, hol hangos szerelmespárok
csöndesen elhagyták egymást
s én a sírás éjjelén ott esküdtem haragot,
hol az élet szeretete az ajkamhoz ért.

Én ott éltem, hol a senki hős volt
s csak a hazugság sarkantyúzta a bolygót
és a csillogó szemek roppant magányát
a város mélyén, szétmálló falakra írták.

Én ott éltem, hol a végtelen porszemmé aljasult
s a némaságban névtelen
kőarcok mozdulatlan tűrték,
hogy szép szívemet makacsul dobozba zárjam.

Én veled éltem, gyönyörű kedves,
semmiért, mohón, igazgyöngye a földnek.
Én veled éltem, mint hazug, mint bátor,
mint lelkekre feszített öngyilkos mámor.

Álom a valóság, koldus az idő.
A napról álmodom - ragyogjon
s közben zuhogjon az eső!

Žil som tam, kde hluční zaľúbenci
tichučko vzájomne opúšťali sa
a počas noci plaču zlosti prisahal som tam,
kde ľúbosť života k mojim perám dotkla sa.

Žil som tam, kde niktoš hrdinom bol
a len klam bodal ostrohami planétu
a ohromnú osamelosť jagavých očí
v hlbočine mesta na zvetrané steny písali.

Žil som tam, kde nekonečno do prachového zrnka
hnusilo sa a v nemote bezmenné
skalnaté tváre nehybne trpeli, aby som
krásne srdce svoje tvrdošijne do škatule zavrel.

Žil som s tebou, dušička čarokrásna,
za nič, chtivo, pravá perla zeme.
Žil som s tebou ako luhár, ako odvážlivec,
ako na duše napnuté samovražedné opojenie.

Skutočnosť snom, čas žobrákom.
O slnku snívam – nech sa ligoce
a medzitým nech leje ako z kanvy!