Győrffy Ákos : Regensburg
Regensburg (Magyar)Ahogy élnem kéne. Ezzel a szánalmas mondattal kezdődik minden. A vörösmárvány sápadt erein húzom végig az ujjam. Az oltár előtt két gyerek áll összeölelkezve. A padlóba süllyesztett sírokon verekednek később. Vakuk villognak, érzem a kupola ívét, azt a hajlásszöget, ami az egészet, engem, összetart. A nyitott kapukon át bezúduló fényben két apáca áll. Csak a körvonalaikat látom, a huzat felém fújja a belőlük áradó öregségszagot. Mikor majd átlépem a küszöböt, az odakinti hőség elolvaszt bennem mindent, csak valami erősödő zakatolás marad, az agy és a szív konok lüktetése a nyálkás sötétben. Mintha a testem minden apró darabját külön- külön érezném. Az a benti hűvösség nem létezik kint, az ég alatt.
|
Kérjen fordítást! |