Győrffy Ákos : Regensburg (Regensburg Olasz nyelven)
Regensburg (Magyar)Ahogy élnem kéne. Ezzel a szánalmas mondattal kezdődik minden. A vörösmárvány sápadt erein húzom végig az ujjam. Az oltár előtt két gyerek áll összeölelkezve. A padlóba süllyesztett sírokon verekednek később. Vakuk villognak, érzem a kupola ívét, azt a hajlásszöget, ami az egészet, engem, összetart. A nyitott kapukon át bezúduló fényben két apáca áll. Csak a körvonalaikat látom, a huzat felém fújja a belőlük áradó öregségszagot. Mikor majd átlépem a küszöböt, az odakinti hőség elolvaszt bennem mindent, csak valami erősödő zakatolás marad, az agy és a szív konok lüktetése a nyálkás sötétben. Mintha a testem minden apró darabját külön- külön érezném. Az a benti hűvösség nem létezik kint, az ég alatt.
|
Regensburg (Olasz)Come dovrei vivere. Con questa patetica frase ha inizio tutto. Faccio scorrere le dita sulle venature pallide del marmo rosso. Davanti all’altare due ragazzi stanno abbracciati. Più tardi litigano sulle tombe interrate nel pavimento. I flash lampeggiano, sento l’arco della cupola, quel angolo d’inclinazione, che il tutto, e me, unisce. Nella luce, attraverso la porta aperta riversata, due monache stanne ferme. Vedo solo i loro contorni, la corrente porta verso di me l’odore della vecchiaia da loro emanato. Quando avrò varcato la soglia, dentro di me l’afa esterna avrà sciolto tutto, e rimarrà solo un fragore crescente, il pulsare ostinato della mente e del cuore nel buio viscido. Come se sentissi ogni pezzettino del mio corpo separatamente. Quella frescura interna, fuori, sotto il cielo non esiste.
|