Hajnal Éva: A hetedik szoba

bezártad magad a hetedik szobába
árnyalakjaidban halott idők hamvai
hajnalban leltem rád
összekuporodva ültél emlékeid peremén
sz é p e k   sz é p e k   sz á z sz o r   sz é p e k
suttogtad csak úgy magadnak
ablakodban önsajnálat rózsái bűzölögtek
válladon sikoltó sorsok palástja
ékszereidre térdepelt a félelem
koronád elporladó gondolat csupán
az 
ajtó 
kulcsra 
zárva
a hetedik ajtó
rád csapódó rémület
judit mégsem jön

you locked yourself into the seventh room
ashes of dead times in your shadow-shapes
found you at dawn
you sat curled up on the brim of your memories
l o v e l y  l o v e l y  a  h u n d r e d-f o l d  l o v e l y 
you whispered only to yourself
roses of self-pity stank in your window
mantle of screaming fates upon your shoulders
your jewels were knelt on by fear
your crown mere mouldering thought
the
door
locked
with key
the seventh door
terror slamming onto you
and yet Judith never came