Hajnal Éva: Húsvéti könyörgés

Fehér gyolcsodba takarózom,
hideg van itt Uram,
eltékozoltuk minden kincsed, létünk bizonytalan.
Nem
hallgatunk meg,
csak beszélünk,
kitalált dolgainkra kérünk,
csak
használunk és remélünk.
Vegetálunk, míg harcok égnek,
nem szeretnek és nem beszélnek,
egymástól is csak félnek, akik még Emberként élnek,
minden
oly
ingatag.
Bárány bőrben farkaskiáltás hallatszik,
s nincs más kilátás,
kivándorol,
megváltást remélve mind,
kinek nincsen reménye.
Otthont csak karod ölel rám,
nem fogok elszaladni gyáván,
mert ígérted: árvák Atyja vagy.
Így
kérlek
most,
oltalmat adj!
Öleld Magadhoz, mind, ki Rád tekint,
ki csak nyögni képes, vagy kezével int,
ölelj húsvéti reményt szívemre,
minden emberrel láttasd, ki vagy Te!
Föltámadásod erejébe lépjünk,
Terád, mint élő Krisztusra nézzünk,
s éljünk!