Hajnal Éva: Március

Tavasz készül.
Mint visszatartott szerelem, óvatos ragyogással ölel.
Lassan érint illata is.
Még vár, mielőtt elborít,
... még apró hangokkal, csendben közelít,
még vézna falrepedéseiben csak csöppnyi élet a repkény,
még nem zúdul a patakcsobogás tenyerembe
és kabátzsebemben megremegő hűs kavicsom
kezem melegét várja.
Még szisszen a fűpamacs is
s csak pillantásával ölelget a napfény.
... még nem tudja,
hűségem forrása kiapadhatatlan.