Villanás (Magyar)
minden délutánban van valami szomorúság ez nem olyan szembetűnő nem látható azonnal csak mikor már szétesett s darabkái lecsorognak az ereszcsatornán kicsipkézik a kerti tó tükrét szilánkokat menekítve a fényből riasztó hamarosan vége újra véget ér valami gyönyörű valami csoda elmúlik az örökkévalóból egy pillanat ám amikor végleg átadnád magad a csüggedésnek olyasmi történik amire nem vagy felkészülve eljön a pillanat amit legjobban vártál mégsem szeretnéd nehéz búcsú egy villanás ami bearanyoz minden létezőt rögtön elillan az imént még láttad de pár pillanat múlva eltűnik a horizontról még marasztalnád húzva az időt valóban csak egy szempillantás megállítanád megőriznéd lepréselnéd le is rajzolnád csak időzne még egy picit végül ő rajzol körbe téged magára húzza a hegyeket hosszú csendekkel takarózik narancsban izzó örömével még utoljára emlékeztet milyen gyönyörűség élni |
|