Hajnal Anna: Sappi, son rimasta là per sempre (Tudd, mindig ott maradtam Olasz nyelven)
|
Tudd, mindig ott maradtam (Magyar)I. Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam – hogy onnan elszakadtam?
tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő símáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe vertek – –
ki velem szemben állasz tudd, ha késik a válasz s szavamat csend előzi kettősségem legyőzi: a csendben összevontam magam, s magam kimondtam, magam, kit itt ismernek, s magam, ki messzi gyermek – –
II. tudd, szégyen rámpiríthat, homlokom kínban izzhat, tűzvész a felhős alkony – – – én hűvös messzi parton fekszem alkonysötétben, szívem a bársonyrétben megtörölt, tiszta penge, megfürösztött a zsenge lágy fű, megedz a hűség, legyek kard s egyszerűség – – –
|
Sappi, son rimasta là per sempre (Olasz)I. Che tanto, tanto tempo fa, nelle acque sciabordanti del ruscello, nelle fresche carezze delle onde, scalza stavo camminando – che di là poi mi son distaccata?
sappi, son rimasta là per sempre, nel fondale del ruscello, nel voltolarsi dei sassi, sto là seduta sola, piangendo su un’emergente roccia, bimba dalla nostalgia tormentata in terra straniera esiliata - - -
tu, che mi stai di fronte, sappi, se la mia risposta tarda, e un lungo silenzio la precede, vince la mia ambivalenza: mi son rannicchiata nel silenzio, ed io stessa l’avevo pronunciata, io stessa, che qui è conosciuta, io stessa, bambina lontana - -
II. sappi, la vergogna mi può far’ arrossire, la mia fronte dallo spasmo sudare, il tramonto nuvoloso è un rogo - - - giaccio su una lontana riva fresca, giaccio nell’oscurità del tramonto mio cuore è una lama pulita asciugata nel prato di velluto, la tenera erba morbida mi fece il bagno, la fedeltà mi tempra, per esser’ la spada e la semplicità - - -
|