Hartal Paul: A szerelem csendje

Te nem mondod hogy szeretsz
mert a legnagyobb szerelem is
elrejtőzhet a gondos titkosság
Csipkés fátyolában.

Te nem mondod hogy szeretsz
csak szemembe nézel
hallgatagon, hosszan
és közben az idő zeng
aztán lassan elvonul 
a lélek indigó tengerének
messzi partraira.

A szél viszi némán a felhőket
egy hang se töri meg a fuvalom csendjét
te nem mondod hogy szeretsz
csak a szivünk dobog hangosan.

Hallod?

Egy nehéz bronz harang
megkondul önkénytelenül
a komor harangláb
szelid belsejében

és a torony megremeg,
szárnyal mozdulatlanságában.

Szótlanul járunk mámorosan
a néptelen körúton.

Mint a tavaszi hó én olvadok
mert te itt vagy velem
mig tömény sebezhetőségem
bizonytalan árnyékai
megalvadnak halkan a napfényben
besötétitve a délutáni utca
aszfalt burkolatát.

A szél viszi némán a felhőket
egy hang se töri meg a szellő csendjét
te nem mondod hogy szeretsz
de szerelmed lángja testem égeti.

Aztán múlnak az órák
csodás csillagok fénye reszket
a bűvös éjszakában.

Mégis most egyedül vagyok
és szobámban hallgatom
a hegedű koncertet
a pillangó szerelmesek
szívbemarkoló történetét
az örök szerelemről

egy CD lemezen
amit te adtál nekem.

You talk not about your love,
For the greatest love
May envelop itself
In a lacy veil of serene secrecy.

You talk not about your love
Just look into my eyes
Silently, long
While the time resounds
And then recedes slowly
To distant shores of indigo seas
In my soul.

The wind carries quietly the clouds
No sound shatters the still of zephyr.
You talk not about your love
Only the heart throbs loudly.

Do you hear it?

A heavy bronze bell
Tolls involuntarily
In the placid interior
Of the sombre belfry

And the tower trembles
Soars in its immobility.

Elated, you and I walk wordlessly
In the deserted boulevard.

Like the snow of spring I melt
In your presence
While timid shadows
Of my dense vulnerability
Coagulate silently in the sunlight
Darkening the asphalt pavement
Of the afternoon street.

The wind carries quietly the clouds
No sound shatters the still of zephyr.
You talk not about your love
Though its flames burn my flesh.

Then the hours pass by
And wondrous stars flicker
In a magical night.

But now
I am alone in my room
Listening to a violin concerto
Of the Butterfly Lovers
A poignant story
Of eternal love

On a Compact Disc
That you gave me.