Hartal Paul: Múlt és Jelen

Régmúlt napok

csendesen göndörödnek

szellősen gyűrődnek évekké nyúlnak 

majd visszavonulnak elrejtőzni

a keringő bolygók

elliptikus pályái mögött

A napokból éjszakák lesznek

s megváltoznak

mint a hernyók

vagy mint némely varangy

rezgéseket észlelö

kocsonyás petéi 

És aztán elvitorláznak

a napszéllel nyugodtan

távoli helyekre az űrben

a messzi galaxisokhoz

tele csillogó csillagokkal

De a lüktető szív

görbületlen égbboltjain

a szökevény örömök

s az élet kisértő bánatjai között

a kortalan órák 

szivárvány faliórái alatt

az elmúlt napok

varázs lámpái ragyognak

És míg a történelem

nyugtalanul kanyarog

a gyulékony folyó

habos áradata mentén

ömlik az örök most

a meg nem szeliditett emlékezés.