Hartal Paul: Obeliszkek

Hagyj emlékezni elmosott utakra édes

Hagyj sirni elveszett szerelmekért

Azonos szerelmek mind ezek

De azért valahogy mégis csak mások

Hagyj emlékezni régi ösvényekre

Cseresznye fákra sáros csapás mentén

És ókori obeliszkekre valahol

Ezek mind mások most már

De valahogy mégis ugyan azok

S hagyj emlekezni téves lépteimre

Hagyj megbánni a rossz utakat

Bár ezek mind azonos utak

De valahogy mégis csak mások

Az évszakok is fordulnak mindig

Vagy talán nem is változnak soha

Az óra múlik de az idő mozdulatlan

S a te szerelmed örökre az enyém

Hagyj emlekezni régi ösvényekre édes

Hagyj sirni régi szerelmekért

Azonos szerelmek mind ezek

De azért valahogy mégis csak mások

És hagyj emlekezni boldog időkre is

Az élet illanó röptére

Csendes napokra s forró éjszakákra

Ezek mind ugyan azok

De valahogy mégis csak mások

Az évszakok is fordulnak mindig

Vagy talán nem is változnak soha

Az óra múlik de az idő mozdulatlan

S az én szerelmem örökre a tiéd

Aztan hagyj új utakra lépni édes

Hagyj új szerelmeket dicsérni

Ezek mind azonos szerelmek

De valahogy mégis csak mások