Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hell István: Hajnali ének

Hell István portréja

Hajnali ének (Magyar)

Jeszenyin Szergej Alekszandrovicsnak

Elkártyáztam a gyenge szivem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szeliden,
megháglak nehezen, halkan.

Jőj, Oroszország, vodka-virág,
nevetés nékem a véred!
Pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.

Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad.

Ez a csont-pufogás, ez a hanti-rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem.

 
Vlagyimir, 1973*

 
*„Az alábbi verset 1973-ban írtam Közép-Oroszországban, Vlagyimirban, amikor én még költő (és 22 éves) voltam. Sokan ismerik, énekelik, de romlott szöveggel. Hát - ez a hiteles. Megjelent az Élve fogó csapda c. kötetemben, 1992 körül. Előtte a "régi" Mozgóban még a 70-es években.” 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://napverse.nolblog.hu

Cantata dell’aurora (Olasz)

A Sergej Aleksandrovič Esenin

Il mio cuore gracile avevo perso a carte,
aurora, abbassa la tua gonna frusciante!
Ti alito addosso della grappa mitemente,
ti monto con fatica, silenziosamente.

Vien’, Russia, fior’ di vodka,
tuo sangue per me è una risata!
Gli alberi di Volga son bianchi – cantina,
è color latte, vergine questa cantata.

Con la testa china sto singhiozzando,
la tristezza in me s’attenua piano,
tutt’intorno si fa batter’ l’antico tamburo,
aurora, dietro di te, sto correndo.

Quest’ tonfar’ dell’osso, questa zolla - saga
fedelmente proclama la mia fede,
sii nero, idolo catatonico,
tanto il mio cuore avevo perso a carte.

 
Vladimir, 1973*
 
 
*La suddetta poesia, avevo scritto nell’anno 1973, in Vladimir, nella Russia centrale, ai tempi in cui ero ancora un poeta (avevo 22 anni). Molti la conoscono, la cantano, ma col testo modificato. Questa è la versione autentica. Fu pubblicata nel mio volume intitolato “Élve fogó csapda – La trappola cattura viventi”, intorno al 1992. Prima di questo, ancora negli anni 70, nel “vecchio” Mozgó világ –  (Il mondo in movimento). 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaC. I.

minimap