Diadal (Magyar)
Azt súgja néha-néha lelkem, Hogy szebbet, jobbat érdemeltem, Nevem sugárzóbb fénye mellett Valamicskével több szerelmet. Sugárzóbb fényt és több szerelmet... Nem fáj, hogy ebből semmi sem lett Nem fáj, hogy a remények, álmok Romján ma egymagamban állok. Nem fáj, hogy semmit el nem értem, Ejh, boldogulni nem nagy érdem. A szenvedésben, pusztulásban, Bár szomorú - de szebb varázs van. Hogyha a szívem panaszának Csak egyszer is visszhangja támadt, Ha egy dalom könnyet fakasztott, Mit bánom én a sok kudarcot! És hogyha egyszer egy leány volt, Aki egy percig értem lángolt: Ma fittyet hányok mindeneknek, Mit bánom én, ha nem szeretnek! Egy dal, amelyet emlegetnek, Egy csók, amelyet nem felednek: Bármi rövid volt, bármi rég volt, De diadalnak épp elég volt. Feltöltő | Fehér Illés |
Az idézet forrása | http://feherilles.blogspot.com |
|
|