Heltai Jenő: Confession (Vallomás Angol nyelven)

Mi ketten egymást meg nem értjük
nagyon sajnálom, Asszonyom
de ha nem kellek szeretőnek
egyébre nem vállalkozom.

Például arra, mit gyakorta
szónoki hévvel mond Kegyed,
hogy meggyötört szegény szívének
legjobb barátja én legyek.

Legjobb barát! Szavamra mondom
megtisztelő egy hivatal
de nem vagyok hozzá elég vén
s ön aggasztóan fiatal.

Ön csupa élet, csupa illat
lángol, vakít, hevít, ragyog
hát hogyne szomjaznám a csókját
én, aki angyal nem vagyok?

Olyan kevés amit kívánok…
Ha osztozkodni restel is
legyen a tisztelt lelke másé
nekem elég a teste is.

Legyen lelkének egy barátja
kivel csevegni élvezet
de ez az őrült, ez a mamlasz
ez a barát nem én leszek.

Legyen övé minden poézis
és az enyém csak ami tény
ő oldja meg a problémákat
a ruháját viszont csak én.

Hogy ez a hang szokatlan Önnek
kétségbe kérem nem vonom
de annak, hogy megértsük egymást
csak egy a módja Asszonyom:

Adjon az Úr, ki egy tenyérbül
rosszat is, jót is osztogat
rosszabb erkölcsöket Kegyednek
vagy nekem adjon jobbakat!

We have a lack of understanding,
This I regret greatly, madam,
But if you shalln’t be my lover
All else I just cannot fathom.

For example, as your grace implores
with passioned fervor to no end,
That I rush to the aid of your poor,
Tormented heart, be your best friend.

Best friend! I dare say, quite an honor
To attain such a lofty rung,
But I am not so past my prime,
and you, still alarmingly young.

You, so full of life, so redolent,
Flaming, rousing, blinding, pearly,
How could I not covet your kisses,
Me, who am no angel, surely?

What I desire is so little …
Why hesitate to spare a slice,
Another may have your blessed soul,
With your body I shall suffice.

May your soul have its one companion
with whom you can converse care-free,
But that slugglish sloth, that maniac,
that companion I shall not be.

Let him handle all the poetics.
And me: all that is true and clear,
May he untangle every problem,
As for your clothes, I volunteer.

If my tone strikes you as outlandish,
Your nagging doubts let me allay,
For us to reach an understanding
Milady, there is but one way:

May the Lord, who doles out good and bad
With His beneficence sublime,
Grant you some corruptible morals,
Or, at least, may He improve mine!