Hervay Gizella: Ág

Elnézem ezt a görbe ágat,
ahány görbület rajta, annyiszor tört újra
és újra a fény a nap felé.
Sose láttam még ilyen tökéletesen
egyenes vonalat!
Így fordulok én is örökké újra és újra
emléked felé:
tűnő szerelmem, éltető napom.

I watch this crooked branch,
as many curves, that many thrusting
again and again toward the sun.  
I’ve never seen such perfect
even line!
Thus I turn again and again
to your memory:
fleeting love, my life-giving sun.