Hervay Gizella: Ág

Elnézem ezt a görbe ágat,
ahány görbület rajta, annyiszor tört újra
és újra a fény a nap felé.
Sose láttam még ilyen tökéletesen
egyenes vonalat!
Így fordulok én is örökké újra és újra
emléked felé:
tűnő szerelmem, éltető napom.

Osservo questo ramo storto,
quante curvature contiene, tante volte
mirò e rimirò verso la luce e il sole.
Non avevo mai visto una linea così dritta,
giunta a perfezione!
Così mi volto e mi rivolto anch’io eternamente
verso tuo ricordo:
mio amore sfuggente, mio sole vitale.