Hervay Gizella: Ág

Elnézem ezt a görbe ágat,
ahány görbület rajta, annyiszor tört újra
és újra a fény a nap felé.
Sose láttam még ilyen tökéletesen
egyenes vonalat!
Így fordulok én is örökké újra és újra
emléked felé:
tűnő szerelmem, éltető napom.

Mă uit la această creangă strâmbă.
câte îndoituri, de atâtea ori s-a străduit
spre soare, spre lumină.
N-am văzut niciodată aşa o linie
dreaptă perfectă!
Asa mă-ntorc şi eu în veci, din nou
spre amintirea ta:
dragostea mea pierdută, soare ce-mi dă viaţă.