Étellel, csenddel... (Magyar)
Csak a szél. Már megint nem te vagy, pedig étellel, csenddel vártalak. A nagy szavakat, mint olcsó ruhát, levetettem. Nem várok csodát. Nem kérek semmit. Nem panaszkodom. Csak tenyered helye üres arcomon.
Ami lettünk volna, vagyok egymagam. Szavaimnak immár kettős súlya van. Szemeddel is nézem, amit láthatok. Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott.
Amit kimondani nem tudtam neked, látod, most a munkám okos része lett. S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon, az szólít meg. Tekinteteddel rokon. Feltöltő | CZIRE Szabolcs |
Kiadó | Kriterion Könyvkiadó Kolozsvár |
Az idézet forrása | Az idő körei |
Könyvoldal (tól–ig) | 93 |
Megjelenés ideje | 2010 |
|
|
Col cibo, in silenzio (Olasz)
Solo il vento. Neanche stavolta sei venuto,
eppur’ ti aspettavo col cibo, in silenzio.
Mi tolsi, come un vestito a buon mercato,
le grandi parole. Miracoli non aspetto.
Non voglio niente. Non mi lamento.
Ma il posto del tuo palmo sul mio viso è nudo.
Quel che saremmo diventati, lo sono da sola.
Le mie parole hanno ormai un doppio peso.
Guardo anche con i tuoi occhi, quel che vedo,
con te cammino, ma tu, da me sei lontano.
Vedi, quel che a te non ho potuto rivelare
or’ è diventato parte saggia della mia opera.
E quel che sul mio viso consunto non hai veduto,
quello ti parla. E’ parente del tuo sguardo.
|